Vámpír kontra Vérfarkas 6.rész

Will

Tökéletes napnak ígérkezett ez mai, de aztán nagyon elcsesződött. Mikor Adam hazaérkezett rögtön kiszagoltam, hogy valami nem stimmel vele. Az elégedetten vigyorgó fejéről meg az apró szökkenéseiről jöttem rá, hogy valaminek feltűnően örül. A kis öröm táncról, amit levágott a konyhában, mikor azt hitte senki sem figyeli, már ne is beszéljünk.

Természetfeletti képességeim jóvoltából, és mert annyira ismerem, következtettem, hogy valami xbox játékot vett már megint, és annak örül úgy, mint vérfarkas a farkának. Meg onnan is, hogy megláttam táskájából kikandikáló Vámpír kontra vérfarkas borítót. A rohadt szemét!

Mikor meglátott rögtön elfordult, és mintha nem látnám, gyorsan betuszkolta a játékot, hogy nehogy észrevegyem. Ha nem én látom, én sem hiszem el!

Egész nap halál ideges voltam Adamre, hogy magával se hívott a boltba, és egyáltalán nem is szólt nekem, hogy akar egy ilyet, és ha rajta múlna, kihagyna az egész buliból, pedig tudja, hogy mennyire szeretek játszani meg mindenben benne lenni. Ráadásul eddig minden ilyesmit együtt csináltunk. Vérig sértett. Ezért is döntöttem úgy, hogy a kanapéra költözök egész héten. Már attól is kikészült, hogy egész délelőtt a nagyképernyős tv-nk előtt fetrengtem, és nem tudott játszani, úgyhogy remélem, megtanulja, kivel szórakozzon. Miután visszament a szobájába elvigyorodtam és odalopakodva a megszerzett kulccsal, bezártam a szobájába.

- Willel senki sem szórakozhat! – mondtam ki hangosan, gonoszan nevetve. Oké, asszem, már megint túl sokat lógok Thomasszal. Apropó Thomas! Pár pillanat múlva a konyhából a nappalin át a fürdőbe akart rohanni, de mikor közöltem vele, hogy Matt épp bent van, egyhelyben ugrálva szitkozódott.

- MATT, ENGEDJ BE! – ordította és elkezdte csapkodni az ajtót, miután nem kapott választ.

-  Miért nem mész ki az erdőbe? – helyezkedtem el kényelmesen a kanapén, hogy szemtanúja legyek az eseményeknek.

- Én nem megyek oda – kényeskedett tovább, de azért ugrált össze vissza. Ez tényleg mindjárt idepiszkít.

- Nekem mindegy, de te mosol fel magad után, ha nem bírod tovább – rendeztem le a dolgot, és miután Adam bezárt szobája felől egy sikoltást hallottam, elvigyorodtam. Ez a nap egyre érdekesebb és érdekesebb lesz…

Belly

- MATT, ENGEDJ BE – hallatszott hirtelen egy farkashoz kissé magas kiáltás és valaki nagyon erősen elkezdett dörömbölni a fürdő ajtaján.

- Mi a... – tekintettem ki óvatosan a zuhanykabinból, hogy megszemléljem tiszta-e a levegő. Matt éppen a pólóját kapta magára és úgy is maradt, mikor elkezdődött a dörömbölés.

- Thomas, miért vered az ajtót? – kérdezte Matt próbálva túl kiabálni – az úgy tűnik – Thomas keltette zajt.

- Engeddj bee – nyivákolt, mint aki mindjárt meghal.

- Nem – válaszolta Matt és a szárítóra tette vizes törölközőjét.

- De pisilnem keell! – hallatszott tompán Thomas hangja a másik oldalról.

- Miért nincs nektek még egy wc-tek? Öten éltek egy házban, azért az elég sok – suttogtam idegesen Mattnek, mert hát, ez őrület. Lehetett volna még egy. Már csak úgy mellékesen is.

- Minek? Úgy se használjuk – nézett rám értetlenül, mire látva megbotránkozott tekintetemet, halkan felnevetett. Thomas meg már az ajtót kaparta.

- Farkasok vagyunk meg minden, legtöbbször nem jelent problémát az erdőben elvégezni a dolgunkat – válaszolta végül.

- Vadállatok! – mondtam a kelleténél egy kicsit hangosabban, de rögtön elhallgattam. Már csak az kellene, hogy itt fedezzenek fel ezzel az alakkal!

- Igen, azok – nézett rám Matt rezzenéstelen arccal, én pedig kérdőn meredtem rá.

- Ja, hogy ja – mondta végül pár másodperc után. – Ez most egy oltás volt? – kérdezte én meg a plafonra néztem. Vérfarkasok…

- Légyszi, légysziii Matt! Nagyon kell! Ígérem, hogy gyors leszek – kaparta Thomas az ajtót, mintha az élete múlna rajta.

- De meztelen vagyok – mondta Matt érzelemmentes hangon, mire felé kaptam a fejem és látva tejesen komoly arcát, a szám elé kapva a kezem, próbáltam elfojtani a röhögést.

- Nem fogok odanézni!! – vinnyogott Thomas a másik oldalról.

- De szégyenlős vagyok – kontrázott Matt, mire elkezdtem fuldokolni. A fenébe is, nem lett volna olyan vicces, ha nem Matt szájából hallom.

- Matt, hallasz? Te jó ég, lenyelted a fogkefét?! – hallatszott Thomas hangja, majd a következő pillanatban nekifutott az ajtónak.

- Ez hülye – vihogtam fel, de nem sokáig tartott, mert a következő pillanatban kinyílt a fürdő ajtaja. Még egy utolsó villámló pillantást vetettem Mattre, aki komiszan rám vigyorgott.

- Elfelejtettem volna, hogy nincs az ajtón zár? – Hogy az a…

Kat

- Kezdesz unalmassá válni, farkas! – horkantok fel ültemben, mert, hogy valóban kezd émelyítően eseménytelenné válni ez az „itt üldögélünk kettesben Adam szobájában” dolog.

- El lehet menni – dörmögte Adam, amolyan „pont leszarom, mi bajod” stílusban, amit persze nem hagyhattam annyiban.

- Történetesen éppen az a gond, hogy nem tudok kijutni innen! – szájaltam vissza a hülye kutyának. – Nem tűnt fel? – gúnyolódtam pofákat vágva.

- Tekintve, hogy egy pillanatra sem hallgatsz el, de. Sajnos észrevettem – mormogta az ágyról.

- Addig van jó dolgod, amíg beszélek. Gondolom, én vagyok az első lány, aki szóba áll veled – mosolyogtam rá ravaszon, tudván, hogy percek kérdése, hogy dühbe guruljon.

- Tény, hogy az első vagy a denevérek körében, de az ember lányok élnek-halnak értem – vágott vissza magabiztosan.

- Nyilván inkább halnak – dünnyögtem, de persze meghallotta a beszólásomat.

- Ugyan, cicus. Én nem olyan fajta vagyok – villantotta rám ragadozó mosolyát.

- Szerintem meg határozottan olyan vagy – feleltem eltökélten, majd felpattantam valami olyasmi szándékkal, hogyha másképpen nem megy, akkor a két lábammal rúgom ki az ajtót, csak hadd hagyjam itt végre ezt az idegesítő X-men utánzatot.

Azonban valami olyasmi történt, ami azelőtt sohasem esett meg velem.

To be continued...

 

 

>