Vámpír kontra Vérfarkas 5.rész

Matt

Megengedtem a zuhanyt és élveztem, ahogy az egyre forrósodó vízcseppek zuhataga éri a fejbőröm. Becsuktam a szemem és próbáltam kizárni a fejemből minden zavaró gondolatot. Felidézni, milyen jó érzés egy hatalmas lejtőn rohanni lefelé az éjszaka közepén, mikor már csak pár másodperc van, ameddig át nem változunk. Körös-körül sötét van, csak az erdő zajai hallatszanak. Egy szürke villanás és apró csontok csattanása, ahogy egyik társam átroppantja valamilyen állat nyakát. A szemem sarkából meglátok egy vörös hajtincset, mire felmordulok. Hát már az álmaimba is követ ez a halhatatlan? Ezzel egy időben megcsapja az orrom valami émelyítő virágillat is és mikor felfogom, hogy még nekem sem ilyen élénk a fantáziám, kinyitom a szemem és a vörös vámpírlánnyal találom szembe magam. Szembe? Mondjuk úgy, hogy szinte hozzám tapadva.

- Baszki – mondjuk végül egymásra meredve. Ő nyilvánvalóan azért, mert meglepődött, én meg, mert úgy tűnik, képes vagyok materializálni dolgokat szimplán gondolattal.

Szóra nyitja a száját, de úgy is marad, mert nem tud mit mondani, csak a szemembe bámul. A másodpercek kínos lassúsággal telnek és a víz csak folyik és folyik és átázott pólóján már jól kivehetően látszik a hasa vonala és…

- Nem esik ki a szemed, te húsevő? – csapja a kezét Belly a szememre felháborodottan, mire kissé megtántorodom, és majdhogynem magammal rántom. Nem lesz ennek így jó vége… Mosolyra húzódik a szám.

- Már elnézést, de ha az ilyesmi idegesít, talán nem kéne random emberek zuhanyzójába teleportálni – vonom fel a szemöldököm.

- Hidd el, ha tudtam volna, hogy te vagy itt, biztos nem jövök be ide – néz rám tüzes tekintettel, amitől vérszemet kapok.

- Pedig minden vámpírlány álma, hogy egyszer egy kigyúrt, meztelen vérfarkas mellett találja magát – biccentek az állammal lefelé. A vörös követi a tekintetével a mozdulatot, és mikor meglátja a nem éppen felöltözött valómat hirtelen felkapja a fejét és kínosan megköszörüli a torkát. Már megint nem tudom, hogy mit keres a területünkön, de kezdem élvezni ezeket a váratlan belépőket.

- Tudod, most ha lenne vérem, biztos elpirulnék – mondja végül, mire hangosan felnevetek. Mikor visszanéztem rá, csak nagy szemekkel nézett rám, mintha valami nagyon szépet látott volna. Lehajtottam a fejem.

- Elzárnád a vizet? – suttogta kissé rekedten, én pedig mélyen a szemébe néztem.

- Nem. – Erre belém vájta az egyik körmét, ami amúgy nem is fájt annyira, de azért farkashoz méltóan felvonyítottam.

- Fogd be – csapta most meg a számra hűvös tenyerét, ami újra mosolygásra késztetett.

– Még meghallanak – szitkozódott suttogva.

- MINDEN OKÉ, MATTY FIÚ? – hallatszott Will ordítása a nappaliból és Adam vonyítását is hallani véltem.

- PERSZE, MINDEN TISZTA – ordítottam vissza, majd megnyitottam a csapot, miközben a karom Belly dereka köré fontam. A víz csobogása elnyomta a vámpírlány mérges sikítását és az azt követő szitokáradatot.

Adam

Egész nap, ismétlem egész nap arra vártam, hogy Will végre felálljon a kanapéról és én szépen elfoglaljam a helyét. Tegnap vettem meg a vámpír kontra vérfarkas xbox játékot, és azóta éget a vágy, hogy végre kipróbálhassam. Will azonban úgy tűnik, most pont az akaratom ellentétét szerette volna megvalósítani.

Így végül arra a sorsra jutottam, hogy bevonultam a szobámba és levetettem magam az ágyamra. Kezeimet a tarkóm alatt összefonva pihentettem a párnán, s a félhomályban elmerengve vizslattam a plafont.

Jó érzés volt, így egyedül, csöndben lenni, csupán feküdni a semmibe meredve. Mondjuk nyilván xbox-ozni jobb lett volna.

- BÚ! - jött egy hang az ágyam alól.

- WÁÁ! - visítottam fel, mert piszkosul megijedtem. Felugrottam az ágyra, hogy még véletlenül se legyek azzal a valamivel egy szinten, ami alattam volt.

- Ez komoly?  Ilyen lenne egy igazi vérszomjas vérfarkas? – kúszott elő az ágy alól az idegesítő vámpírcsaj. Mindegyik idegesítő, ezért inkább nevezzük őt a legidegesítőbbnek.

- Ne felejtsük el, hogy kettőnk közül a vérszomjas nem én vagyok – pontosítottam, miközben gyorsan lemásztam az ágyról.

- Megijedtél – mutatott rám vihogva a sátán lánya.

- Maximum a vágyaidban – villantottam ki a fogaimat.

- Akkor ezt mire véljem? – tartotta fel telefonját, aminek képernyőjén egy kis mikrofon jelezte, hogy hangfelvétel lejátszása van folyamatban. Nem igaz! Felvette!

„BÚ!” – hallatszott a felvételen, majd a férfias üvöltésem következett. Igazán nem volt benne semmi kínos.

- Na, idefigyelj, denevérkém! Most szépen fogod magad és kisétálsz azon az ajtón. Elég szar volt az estém nélküled is – kezdtem tolni az említett kijárat felé.

- Ugyan már! Mi baj, nem maradt neked elég kutyakaja? – vágott szomorú fejet a vámpírcsaj, kezeivel a nem létező könnyeit törölgetve.

- Ami azt illeti, eleget fogok enni ma este, ha továbbra is itt maradsz – morogtam mérgesen, majd megragadtam a kilincset, csakhogy hiába nyomtam le, az ajtó nem nyílt ki.

- Úgy látom, a srácok rövid pórázon tartanak – folytatta a szapulásom a vámpírka.

- Én meg úgy látom, hogy nem vigyázol eléggé – indultam meg felé, amin persze berezelt, és óvatosan hátrálni kezdett. – Mit keresel itt? Betörtél a házunkba?

- Betörtünk – egészítette ki a mondatomat, célozva rá, hogy több fajtársát is magával hozta. Ez az este egyre rosszabb és rosszabb lesz.

- Akkor, akár segíthetnék is. Mi kellene, hogy minél hamarabb eltűnj? Ha kitépem a torkod az elég?

- Ettől nem fogok megijedni. Egyébként is, nem tudok kimenni – emlékeztetett a zárt ajtó problémájára.

- Will – dörmögtem dühösen.

- Ő zárt be minket? – faggatott a vámpírcsaj.

- Minek kell mindenbe belemártanod a fogad? Mi közöd van ehhez? A helyedben kussban állnék a szoba sarkában – intettem ridegen, de persze nem tudta befogni.

- Szóval, mesélj X-men. Miért tette?

- Mert nem akarja átadni nekem a TV-t – sóhajtottam végül, tudván, hogy úgysem marad csöndben, amíg meg nem tudja, amit akar.

- Micsoda komoly cicaharc – ironizált.

- Csak óvatosan, mert a végén még kieresztem a karmaimat! Egyébként is, kettőnk közül maximum te lehetsz a macska.

- Vicces vagy – forgatta a szemeit gúnyosan, majd leült egy forgós székbe, és elkezdett körbe-körbe forogni. – Minek kell ennyire a TV?

- Azért, cicám, mert megvettem a vámpír kontra vérfarkas xbox játékot, és szerettem volna még ma a földbe döngölni az összes magadfajtát – feleltem bosszúsan.

- Vámpír kontra vérfarkas? – csillant fel a lány szeme, és most először hagyta figyelmen kívül a sértésemet.

- Ja.

- Én is beszereztem, de nem tudtam kipróbálni, mert Sam elfoglalta a gépet.

- Ismered a játékot? – húztam fel a szemöldököm kételkedve.

- Persze, az eddigi összes része megvan. Mindig a te fejedet képzelem a farkasok arcának helyére, így döntöttem meg a rekordjaimat – mosolygott rám ördögien.

- Kész szerencse, hogy találkoztunk, Hófehérke!

To be continued...

>

__________________________________________

Végre valahára itt az új rész, reméljük tetszett és meghozta a kedveteket a további folytatásra! :))

xxx A&B