Halloween-i kaland 1.rész

N Adam N

- Mikor érünk már oda? – kérdezte meg Thomas vagy a huszadik alkalommal.

- Ha még egyszer kiejted ezen szavakat ebben a sorrendben, kidoblak az ablakon – nézett rá Kat rezzenéstelen arccal, mire Thomas sértődötten fújtatott egyet és a párás ablak felé fordult.

Lassan tizenegy óra is elmúlt és még mindig buszoztunk kifelé a városból. Már rég besötétedett, október lévén, és így alig látszott valami az útból.  Személy szerint alig vártam, hogy megálljunk végre, mert igencsak feszített a hólyagom.

- Tulajdonképpen hova is megyünk? – köszörültem meg a torkom, lopva Katre pillantva.

- Nem látod? A halál fa… - legyintett előre erélyesen Will, de nem tudta befejezni a mondatot, mert Sam oldalról meglegyintette a kezében tartott térképpel.

- Ne ordíts!

- De igen! – vágta rá Will sértetten.

- De nem! – kontrázott Sam és már emelte volna fel újra a karját, mikor a mögöttük ülő Evan óvatosan kivette a kezéből a papírt.

- Mi a vita tárgya? – riadt fel az ellentétes oldalon, ugyanakkor előttünk ülő Belly félálmából.

- Álmos vagyok – ütögette a fejét Will az előtte lévő szék támlájának.

- Öregek vagyunk – dőltem hátra sóhajtva.

- Attól, hogy borostát tudsz növeszteni, még nem vagy az – jegyezte meg Kat, miközben az ablak felé fordulva rajzolgatott a párás üvegre.

- Mindjárt megérkezünk. A következőnél szállunk – szólalt meg Sam.

- Igen? Biztos vagy benne? Ne menjünk még plusz két órát? – kérdezte Will csukott szemmel.

- Most mit vagytok úgy oda? Ti mondtátok, hogy menjünk bulizni! – pattant fel Kat hirtelen mellőlem.

- Megérkeztünk? – riadt fel Matt, aki eddig Belly vállára nyáladzott.

- Nem! – kiáltott rá mindenki, mire szegény gyerek inkább visszaaludt.

- Miért nem tudtatok egy városi halloween party-t keresni? – nyöszörgött Thomas.

- A tavalyi sem volt vészes táv amúgy – jegyeztem meg. Egyébként engem is érdekelt, hogy mi az oka ennek a tortúrának.

-  Ugye, azt beszéltük, hogy most nem öltözünk be és valami chill-es bulit keresünk – könyökölt a támlára Kat. – Na, és van egy jó haverom, aki azt mondta, visszafogott bulit szervez, és csak ismerősöket hív meg, de mi persze hozhattunk mindenkit.

- Na, álljunk csak meg. Fiú, azaz ismerős? Honnan ismered? – esett le a tantusz.

- Sajnos elég kint lakik a srác, de máshol meg nem tetszettek a lehetőségek, amiket találtunk szóval, ja. Hát ez van. De jó lesz, nyugi – fejezte be, mire Sam és Belly is helyeslően bólintottak.

Pár perccel később el kezdett lassítani a busz, majd egy határozott rángással megállt.

- Asszem megérkeztünk – próbált kinézni az ablakon Sam, de a pára miatt nem láthatott sok mindent.

Már mindenki leszállt a buszról és az út szélén ácsorogtunk, mikor Evan még a térképet bújva utolsónak lépkedett le a lépcsőn. Mikor leérkezett az eső áztatta aszfaltra, kissé zavartan nézett fel.

- Ő, gyerekek. Azt hiszem, rossz helyen vagyunk.

Mire bárki is reagálhatott volna, a busz felpöfögött és egy újabb rándulással útnak indult, otthagyva minket az út szélén.

- Hogy a fene essen… - kezdett szitkozódni Will, én pedig teljesen egyetértettem vele. Bár enyhe diadallal töltött el a tudat, hogy Kat végül nem fog találkozni azzal a halloween-es gyerekkel.

U Kat U

- Úgy érzem, legalább annyi ideje gyalogolunk, mint amennyit buszoztunk – nyöszörgött Will, miközben fáradtan vonszolta magát előre.

- Pedig még csak öt perce szálltunk le a buszról – próbálta vigasztalni Evan kedvesen.

- És legalább négy percig csak álldogáltunk, mert nem tudtuk, mi legyen – tette hozzá Belly jókedvűen.

- Miért vigyorogsz, Bells? – húzta össze a szemét Will értetlenül.

- Mi? Ja, semmi – legyintett Belly, majd rám kacsintott. Biztos ő is meghülyült.

- Jól esne egy WC – sóhajtott Adam a jobbomon.

- Parancsolj – tártam szét a kezem. – Eléd tárul a természet lágy öle.

- Bár egy benzinkút tárulna elénk – morfondírozott Matt.

- Akkor akár már inkább a buli helyszíne – jegyezte meg Sam.

- Lemegyek pisilni – jelentette be Adam az út mellett, kissé lejjebb elterülő erős rész irányába biccentve.

-Jó utat! – vágtam rá, egy aprót csapva a hátára.

- Will? – pislogott néhányat Adam. – Jössz?

- Mi van, egyedül nem megy? – nevettem fel gúnyosan.

- Te beszélsz? Mindenhova együtt jártok! – érkezett a válasz.

- De nem azért, mert egyedül félünk – eresztett meg egy huncut mosolyt Belly, mire felnevettem.

- Persze, hogy megyek! – kapcsolt némi fáziskéséssel Will.

- Ha Will megy, akkor én is! -csatlakozott Thomas jelentkezve.

- Most, hogy mondjátok, nekem is kell – engedte el Belly kezét Matt és a küldöttséghez lépett.

- Evan? – nézett mindenki a kimaradt fiúra.

- Igazából nem kell, de nem akarok kimaradni a buliból – indult meg Evan a kis csoport végén az erdő irányába.

- Hol van még a buli… - sóhajtott Sam.

- Menjetek messzebb! – kiabált Will.

- Ugyan miért? Szégyenlős vagy? – fontam karba a kezem.

- Nem szeretném, hogy halljátok a csurdogálást.

- Na, azt én sem – értett egyet Adam barátjával.

- Csináljátok halkan – fintorgott Sam.

- Dobjunk egy sárgát! – kiáltott fel Thomas diadalittasan.

- Minek ordibálsz? – hökkent meg Matt.

- És minek közölted a már amúgy is nyilvánvalót? – szúrtam közbe.

- Mert jól hangzik – mulatott remekül Thomas.

- Inkább Thomast dobjátok valahova – fintorgott Belly szórakozottan.

- Arrébb mentetek már? – álltak be egy sorba a srácok, nekünk háttal.

- Hát persze! – vágtuk rá.

- Látom, hogy nem!

- Jól van, na. Megyünk, megyünk – süllyesztettem a kabátom zsebeimbe a kezem és lassan megindultunk a célunk irányába.

To be continued...

>