Vámpír kontra vérfarkas 9.rész

Will

- Hékás, hova lett Matt? – kapkodta a fejét Kat elszakadva Adam számottevő, bár az enyémnél jóval csekélyebb vonzerejétől.

- Hát itt – mutattam a mellettem lévő székre. – Nyilvánvalóan.

- Hát itt nincs… - nézett furcsán az eggyel arrébb ülő Evan hol rám, hol a kettőnk között lévő helyre. Ami üres volt. Hm.

- Akkor gondolom a spájzban. Nem, igaz, Matt? – emeltem meg a hangom, hogy a helység másik részében is hallani lehessen.

- Hát itt ugyan nincs – kukkantott ki a spájz ajtajából Thomas egy zöldhagymát rágcsálva.

- Ez meg mit kutakodik odabent? – vonta fel a szemöldökét kíváncsian Kat ránk pillantva.

- Dimenzióközi átjárót keres – intette le Adam unottan.

- Te engem csak ne integess le, házőrző állat – fonta össze a karját Kat felháborodottan.

- Mert, mesélj, mi lesz? – támasztotta meg vigyorogva az arcát a farkas.

Blablabla – doboltam unottan a konyhapulton, Kat és Adam szócsatáját hallgatva. Nagyon fárasztóak voltak, így inkább a gondolataimba merültem. Az élet nagy dolgai jutottak eszembe, mint például a…!

- Valakinek van ötlete hova tűnt Matt? – nézett ránk Evan. – Szerintem nem jó ötlet, hogy… - hangja kissé elhalkult a fejemben.

- Min töprengsz, tesó? – lökte meg hirtelen a vállam Adam, a pulton áthajolva. Lassan felemeltem a fejem és elkerekedett szemekkel falkatársamra meredtem.

- Matt eltűnt?! –  Hangomban döbbenet és csodálkozás elegye keveredett.

- Erről beszélünk már mióta, lángész – dobott nekem egy répa darabot Kat, amit egy mozdulattal félreütöttem.

- Tudjátok eszembe jutott valami – kezdtem lassan.

- Na, nee – tátotta el a száját Kat túljátszott meglepettséggel.

- Valami fontosat akarok mondani – néztem rá mérgesen.

- Itt vagyok, Will, mondd!! – rohant be Thomas hihetetlen gyorsasággal. Mellém érve, a pultra támaszkodott és állát a kézfejére téve teljes odaadással figyelt rám.

- Valaki megnyomta rajtad a lassítás, gombot, vagy mi van veled? – röhögött rám szemből a barna hajú vámpírlány.

- Várj, teljesen be van lassulva. Ez most komoly – tette fel a kezét Sam és érdeklődve fürkészett engem.

- Szóval van ez az évszázados kis apróság a vérfarkasoknál. – Gondterhelten végigsimítottam az államon.

- Amiről nem fogunk beszélni a vámpíroknak – szólt rám Adam egy erélyes pillantás kíséretében.

- De tudniuk kéne – nézett Evan Adam szemébe, aki fújtatott egyet. Dermedt csönd állt be konyhában.

- Egyébként Belly sincs már egy ideje közöttünk – jegyezte meg Sam és összefűzte ujjait a pulton.

- Belly is eltűnt? – adtam döbbenetemnek hangot.

- Voltaképpen te hol voltál eddig? – nézett rám Kat hihetetlenkedve, de elkapta a tekintetét rólam és riadtan Adamhez fordult.

- Esetleg, amit az előbb említettek… van valami köze a vámpírokhoz?

- Srácok, figyeljetek… – kezdte el megint Evan, de ekkor egy vérfagyasztó ordítás hallatszott kintről, mire mindannyian felpattantunk.

Thomas

Vajon, hol lehet a sajtom? Egészen biztosan iderejtettem, nehogy a srácok kiszagolják. Néhány napja sajtvásár volt a városban, én pedig vettem néhány egészen kellemes illatú darabot, de Will meg Adam szerint eszméletlen büdösek. Nem is értem, mi ütött beléjük.

- Akkor gondolom a spájzban. Nem, igaz, Matt? – hallottam Will hangját a konyhából.

- Hát itt ugyan nincs – kukkantottam ki egy éppen akkor talált zöldhagymát rágcsálva.

- Ez meg mit kutakodik odabent? – vonta fel a szemöldökét Kat.

- Dimenzióközi átjárót keres – intette le Adam unottan. Nem is hülyeség!

- Te engem csak ne integess le, házőrző állat – fonta karba kezét Kat mérgesen.

- Mert, mesélj, mi lesz? – támasztotta meg vigyorogva az arcát Adam.

Ez annyira nem érdekelt, hogy inkább visszatértem a kamrába keresgélni, ezúttal már nem sajtokat, hanem dimenziók közötti átjárót. A kamránk egyszerűen mindenre képes volt.

- Szóval van ez az évszázados kis apróság a vérfarkasoknál – hallottam meg ismét Will hangját, mire felkaptam a fejem. Egészen biztosan az átjáróról lesz szó.

- Amiről nem fogunk beszélni a vámpíroknak – szólt rá Adam határozottan.

Akkor nincs okom figyelni. Majd megdumáljuk kettesben.

- Esetleg, amit az előbb említettek… van valami köze a vámpírokhoz? – kérdezte az egyik vámpírcsajszi, mire megelégeltem a dolgot, és kiléptem a konyhába.

- Srácok, figyeljetek… – kezdte el Evan, de ekkor egy vérfagyasztó ordítás hallatszott kintről, mire mindannyian felpattantak.

- Mi volt ez? – kérdezte Kat vészjósló hangon.

- Talán egy párzáséhes veszett macska – tippeltem az államat vakargatva.

- Nem olyannak tűnt – szájalt vissza Sam.

- Lehet, hogy kutya volt.

- Vagy tigris.

- Vagy inkább befogjátok a szátokat, és eláruljátok mi ez az egész – váltott témát Kat.

- Ideges vagy, kedves? – húzta lassú, ördögi mosolyra a száját Adam.

- Szeretnéd, hogy kiszívjam minden csepp véredet, hogy egy aszott tacskó maradjon belőled? – szájalt vissza a lány.

- Ezt igennek veszem – hátrált óvatosan egy lépést Adam.

- Menjünk ki, és nézzük meg, mi a helyzet – tanácsolta Evan.

- Jó ötlet – csatlakozott Kat, majd a fülénél megragadva rángatta maga után Adamet.

- Szerintem is – indult meg Sam is.

- Te, Will – ragadtam meg barátom pólóját, hogy visszatartsam. – Egy kicsit aggódom.

- Nekem mondod? Ha megtudják, mi van emögött az egész mögött… - ingatta a fejét.

- Miről beszélsz?

- Te miről beszélsz? – kérdezett vissza meglepetten.

- Nem találom a díjnyertes sajtaimat!

Sam

Mikor a szemem sarkából láttam Mattet Belly után oldalazni, már éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. Mi Kattel fél másodperc alatt kint voltunk a sötét udvaron, a vérfarkasok pedig utánunk fél másodperccel. Kattel a feketeséget kémleltük, mialatt a kutyusok hangosan szaglásztak a ház körül.

- Már hűlt helyük – jegyeztem meg.

- Jah. Már kb 10 perce elmentek – szimatolta a ház melletti farakást Adam.

- Milyen jó a szimatod, kutyuli – jegyezte meg gúnyosan Kat közelebb lépve, de a tekintetéből árnyalatnyi lenyűgözöttséget olvastam ki.

- Mi nem maradhatunk sokáig itt. Nekünk is mennünk kell – szólalt meg rekedten Will és szavára a többi vérfarkas idegesen megmozdult.

- Figyeljetek, most a legfontosabb, hogy minél távolabb kerüljetek tőlünk – nézett Evan Katre majd rám. Lehet, hogy csak a telihold fénye miatt volt túl nagy a kontraszt, de mintha sötétebb lett volna az arca.

- Nem jutottak messze – szimatolt izgatottan Adam.

- És könnyen megtalálhatjuk őket. Nagyon világos van a telihold miatt – tette hozzá Kat izgatottan.

- Nem az a kérdés, hogy megtalálhatjuk-e őket. Hanem, hogy milyen állapotban – hallatszott Will reszelős hangja. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt most Bellyékre vagy saját magukra érti. Émelygő érzés kerített hatalmába.

- Kicsit kezd elegem lenni ebből a titkolózásból! Teljesen kivagyok a hátborzongató félszavaitoktól – toppantott Kat. Nem tudtam hangot adni egyetértésemnek, mert úgy éreztem öklendeznem kell.

- Nézd, vámpírka, ez nem a te dolgod. Inkább ne üsd bele a fogad – préselte ki Adam összeszorított fogai között. Innen úgy tűnt arca kissé megremeg. Kat is érezhetett valamit, mert mellém lépett.

Meglepetésemre Evan és Will sem válaszoltak. Enyhén remegtek és úgy tűnt, mintha erősen próbálnának valamit visszafogni. A biztonság kedvéért hátráltunk kissé.

- Ne jusson eszetekbe követni – mondta feltűnően mély, morgáshoz hasonlító hangom Adam, majd teljesen váratlanul mind a hárman berohantak az erdőbe és már el is nyelte őket a fák közötti sötétség.

- Nekem ne gondoljátok, hogy itt hagyom ebben a retek erdőben, falkányi farkassal a legjobb barátnőmet! – ordított utánuk Kat mérgesen.

Már csak az egyre távolabbról jövő levelek zörgését lehetett hallani. Kattel egymásra néztünk. Ám mielőtt bármelyikünk is megszólalhatott volna, valaki felkapcsolta a kültéri világítást, mire felsikoltottunk. Azt hittem kiég a szemem.

- Oh, bocsika – jelent meg Thomas. Nem úgy tűnt, mint aki képben van bármivel is.

- Megvakulunk te idióta – kiáltottam rá, még mindig félig a szememet eltakarva.

- A kutyafáját! Thomas! – szitkozódott Kat is, mögöttem a szemét törölgetve, mire a farkaska lejjebb vette valahogy a fényerőt.

- Azt hittem, már ti is Mattyéket keresitek az erdőben – jelent meg megint előttünk.

- Épp most terveztük – nézett rám Kat ellentmondást nem tűrően. – De te miben mesterkedsz?

- Nyomozom – halkította le bizalmasan a hangját és intett, hogy jöjjünk közelebb.

- Mégis milyen ügyben? – vontam össze a szemöldököm és Kat is kíváncsian figyelt. Thomas lopva körülnézett, mire még közelebb hajoltunk hozzá.

- A sajtjaim – suttogta. -  Ellopták őket. Azt hiszem ebben a házban jártak közül kerül ki a tettes – biccentett komoran.

- Aha, értem – mondtam faarccal, Kat pedig megállás nélkül kuncogott.

- Egyébként mégis mire kellett neked ez az ezer watt? – Még mindig könnyezett kicsit a szemem az előbb megért traumától.

- Hát… félek a sötétben – pirult el egy kicsit a vérfarkasfiú.

- Decukiii! Ezt el kell mesélnem Bellynek – vigyorodott el Kat, majd rögtön el is komorult.

- Ideje véget vetni a randevúnak!

- Thomas, te nem tudod, véletlenül mit nem akarnak elmondani nekünk a társaid? – próbálkoztam óvatosan.

- Jaj, hát, egyértelmű – nézett ránk csodálkozva. – Telihold van, és most a legerősebb az átváltozás. Bellynek vigyáznia kéne! A farkasok nem ismernek fel senkit, miután átváltoztak. Teljesen megkergülnek. – A holdfény megcsillant hatalmasra tágult pupilláiban.

To be continued...

>