Vámpír kontra Vérfarkas 1.rész

Belly

Már negyed tizenegy is elmúlt mikor egy kihalt, gyéren megvilágított úton sétáltam végig, valahol a világ végén. Jó, tudom, ez elég parán hangzik, de na. Nehezen mondok nemet a kalandoknak.

Körös-körülöttem a csendes külvárosra oly jellemző házak, melyek ablakai sötétek voltak már, és csak az alvók halk szuszogását lehetett hallani. Na meg a lassú, ütemesen lüktető pulzusukat.

Éppen edzésről jöttem haza busszal, amikor megpillantottam pár üléssel előttem a magas, rejtélyes srácot. Nem láttam az arcát, mélyen szemébe volt húzva a kapucnija. Egyedül izmos háta rajzolódott ki a pulcsi alól és borostás álla, de az is csak a busz ablakán fel-feltűnő tükörképéből volt halványan kivehető.

Két utcával arrébb egy kutya elnyújtott vonítása hallatszott, de olyan volt, mintha közvetlenül a fülembe ugatna őnagysága. Unottan kifújtam a levegőt, és követtem a tekintetemmel, ahogy a lélegzetem fehér füstként száll az ég felé a januári hidegben. Hirtelen megakadt a tekintetem a teliholdon, ami úgy ült ott két felhő között, mintha szánt szándékkal akarna mindenkit megbabonázni. Nem túloztam el az öltözködést, a szokásos fekete pulcsi-csőgatya-vans szerelésemben olvadtam bele az éjszakai sötétségbe.

Hirtelen egy bakancs csikordulását hallottam a következő házsor végéből. Beljebb léptem a lámpafényből és elindultam. A léptek nem haltak el, én pedig próbáltam hallótávolságon belül minél távolabb követni.

Arra lettem figyelmes, hogy a lábam alatt már nem beton van. Kiértem a földútra, a távolban már csak a Hold fénye nyújtott némi világosságot. Még reményteljesen visszanéztem az utcára, hátha meghallok valami kis neszt, de nem érzékeltem semmit. Teljes csönd vont mindenütt. Majd egy másodperccel később egy erős hang harsant.

- A francba! – szitkozódtam és felkaptam a mobilom. – Majdnem szívrohamot kaptam! – suttogtam méltatlankodva.

- Hah! Ez jó volt – röhögött bele a telefonba Kat, majd rögtön le is szidott. – Mégis mi volt olyan fontos, hogy lemond a brutálisan király BVF esténket?!

- Tudom, tudom, sajnálom, és ígérem… - túrtam bele a hajamba, de ekkor hirtelen valami nagyon erősen megragadta a vállam és magához rántott. A mobilom koppanva ért földet és megszakadt a hívás.

-… hogy bepótoljuk – fejeztem be nyögve, de ekkor a semmiből megcsapta az orromat valami émelyítő szag, amitől teljesen felkavarodott a gyomrom.

- Tilosban jársz, vámpírlány – hallottam magam mögül egy mély, leginkább morgásra hasonlító hangot. Kirázott a hideg. Ösztönösen megfeszítettem az izmaimat, hogy kiszabaduljak, de semmi esélyem sem volt. Egyik karjával szorosan a nyakamat fogta át, a másikkal pedig a derekamat ölelte. Basszus. Hülye éjszakai járatok. Hülye buszos srác.  Hülye telihold. És legfőképpen. Hülye vérfarkasok!!!

Matt

Azóta követetett, hogy felszálltam a buszra. Egy ideig nem foglalkoztam ezzel, annyira megszoktam, hogy a lányok a nyomomban járnak, meg bírom is, ha szívósak és nem adják fel egykönnyen. Nyilvánvaló, hogy nem csak erre járt, hanem direkt kipécézett magának. A busz monitorjának feketeségében – mely máskor a megállók nevét jelezte ki – szemrevételeztem a mögöttem ülő hölgyet. Meg kell hagyni, nagyon tüzes csajnak látszott, élénkvörös hajával, mégis fekete, sötétbe burkolózó külsejével.

Akkor szállt le, amikor én. Abban a pillanatban megéreztem a szagát és azonnal tudtam, mire megy ki ez az egész. Kémkedik a vámpírcsaj. Vagy csak szórakozik, márpedig azt jobb, ha nem velem teszi. Úgy döntöttem hát, belemegyek a játékba, hadd örüljön. Nagyon okosnak gondolta magát és csak megfelelő távolságból követett, ám ezzel nagy hibát vétett. Jól ismerve a környéket könnyen mögé kerültem, így már nem volt más hátra, csak elkapnom.

- Tilosban jársz, vámpírlány – ragadtam meg a vállát és magamhoz rántottam. Éreztem, ahogyan megfeszülnek az izmai, de esélye sem volt a szabadulásra.

- Mit akarsz? – kérdezte mérgesen. Még neki állt feljebb!

- Te mit akarsz? – hangsúlyoztam az első szócskát, mire abbahagyta az erőlködést. Ellazult, majd a következő pillanatban már velem szemben állt, támadásra készen. Átkozott vámpírok, meg a gyorsaságuk. Erre az egy képességükre olyan büszkék.

- Nem mehetek haza anélkül, hogy egy idióta vérfarkas rám ne ugorna? – szájalt vissza a lány, nagy hevességében leesett fejéről kapucnija és elővillant vörös haja. Vámpírság ide vagy oda, jól nézett ki. Szeretem a tüzes dolgokat.

- Te nem itt laksz – feleltem, zsebembe süllyesztve kezeimet. Lassan kifújtam a levegőt, hogy lenyugodjak.

- Mi vagy te, a Miami helyszínelők? Honnan tudod, hol lakom? – De hangos.

- Nem tudnál kicsit halkabban üvöltözni? – kérdeztem, szerintem igenis kedvesen és illedelmesen, de ő persze megint csak felkapta a vizet.

- Nem vagyok hangos. Csak túl érzékeny a füled! – Ebben mondjuk volt valami igazság féle, de nem mernék megesküdni rá.

Felmerült bennem a gondolat, hogy ő Edward, és hallja a gondolataimat, de aztán gyorsan elvetettem. Ha ezt meghallotta volna, már a szememet kaparná.

- Sosem láttalak még errefelé – közöltem vele egy korábbi kérdésére válaszolva.

- Miért kellene neked magyarázkodnom? – szívta tovább a véremet. Hah, mekkora poén!

- Csak azért, mert követtél – vontam vállat, amolyan nem törődöm stílusban, amiről tudtam, hogy felidegesíti.

- Jobb dolgom is van ám, mint utánad loholni! – vágta rá rögtön, de persze ezzel nem tudott átverni.

- Erről nem tudsz meggyőzni – kacsintottam rá, hogy tovább hergeljem. – Ki lakik itt, Piroska? A nagymamád? Hozzá jöttél látogatóba?

- Persze! Úgyhogy farkas, remélem nem bánod, ha végzek veled!

Will

- Lám-lám-lám. Kit látnak szemeim! – Léptem ki az erődből és a majdhogynem egymásnak feszülő két fiatalhoz sétáltam, akik jöttemre rögtön fél méterre ugrottak egymástól.

- Will! – mordult rám Matt. Oh, hát én sem így terveztem az estém, haver.

- Engem nem is hívtok játszani? – érdeklődtem figyelmen kívül hagyva a vöröskét, aki gyanakodva méregetett, de nem hátrált tovább.

- Nem élnéd túl, ha valamiből kimaradnál, mi? – mosolyodott el gúnyosan Matt a holdra pillantva.

- Történetesen kihagytam volna az estémből ennek a társaságát itt – biccentettem hanyagul a vörös felé. Bűzlött a bőre a tömény vérszagtól. Bah.

- Hé, az erdei farkasok nem tanították meg, hogy kell rendesen viselkedni? – vigyorgott rám a vámpírlány jól láthatóan kivillantba hegyes kis szemfogait. Huu, de berezeltem.

- Most meg mit kuncogsz? – képedt el mire felröhögtem.

- Matt, kérdezd meg már tőle, hogy mit akar, aztán húzza el a csíkot. Idegesít – hagytam figyelmen kívül a felháborodását. Nem Matt az egyetlen farkas fiú, akit ingerel a telihold ma..

- Ne játszd nekem itt a falkavezért – forgatta a szemét a srác, majd hozzá tette. – Egyébként én is ezt próbáltam kideríteni az imént, míg meg nem jelentél.

- Tudod, sokkal könnyebb lenne a beszélgetés, ha mondjuk, nem játszanád az agyad és hozzám szólnál – nézett rám szem forgatva a vámpír.

- Most ha hozzád szólnék, azt mondanám, viselkedj a falkavezér jelenlétében, te málnaszörp szívó – vizsgálgattam elmélyülten a teliholdat.

- Milyen falkavezér?! – szólt már megint közbe Matt. Az én oldalamon kéne állnia! Majd később kérdőre is vonom emiatt.

- Mondja ezt a beszélő szőrgombóc – vágta rá vöröske.

- Mondd, te látsz rajtam felesleges testszőrzetet?! – kaptam felé a fejem elképedve.

- Háh, úgy tűnik mégsem ég ki a szemed, ha rám nézel. Vágod, én nem Medusa vagyok, hogy kővé válsz, maximum hiányzik majd a nyakadból egy jókora darab – nézett rám gúnyosan a vámpírlány.

- Én Matthez beszéltem – néztem egyenesen előre faarcal. Nehogymár egy ilyen kis denevér szóljon be nekem.

- Érdekes én meg épp azt éreztem, hogy kimaradtam a beszélgetésből – dünnyögte Matt unottan.

- Jó mindegy, akkor most végre megtudjuk, mit rohangászik a területünkön, aztán itt hagyjuk szépen Piroskát az erdőben. – tereltem gyorsan vissza a beszélgetést, nehogy a szőrzetem legyen a téma.

- De a sztoriban nem két farkas van, ez így nem jó. Lépj már le, Will – idegeskedett Matt mire felvontam a szemöldököm. Ha nem csal a szimatom valamit eddig sikerült kihagynom…

-  A nagymama tökéletesen illene hozzád – mért végig a vörös gúnyosan felhúzva az ínyét. Ennyi volt. Volt vámpírlány, nincs.

- Hm, talán kicsit jobban kéne tőlem tartanod, mint a nagyanyádtól – pattintottam ki öt centis körmeim és egy másodperc alatt letéptem magamról a pólóm. A holdfény gyönyörűen csillant meg kockás hasamon és izmos karjaimon. Ezt nyilván nekik kellett volna kimondani, de mivel épp a bámulásommal voltak elfoglalva, ezt gondolatban intéztem el.

- Matty fiú, nincs kedvem játszadozni, és várnak már otthon. Úgy volt, hogy ma megesszük a három kismalacot. 

 

To be continued...

>