Kell neki egy cím.
Jó.
Part I., mert azért mégis egy szövevényes történet közepén vagyunk.
A
- VÁÁH! – hallatszott az ablak felől egy ordítás,
melyet egy fényrobbanás kísért. Mindenki lebukott az asztalok alá, majd pár
perccel később lassan felemelkedtek.
- Hiányoztam? – jelent meg a kitört ablak
maradványain Kat, és a hogy a többiek végigmérték, látták, hogy tiszta vér,
valamint homlokán fejpántot visel.
Észrevették azt is, hogy Thomas hátán ül,
szárnyainak tövében, kezében gyeplőt tart, a másikban pedig ostort, amolyan
szuperhős pozícióban.
- Miért vagy csupa vér? – szörnyülködött a késen
verekedő két fiú.
- Én is az vagyok… - dünnyögte Will sértetten.
- Ja, de az kit érdekel? – vont vállat Belly, majd
ő is Kat felé fordult.
- Áh, ez csak szamóca dzsem! – nyalta le egyik
ujját a lány. – Gondoltam elugrok Csodaországba, ha már kaptam egy fuvart – vigyorgott
le Thomasra Kat.
- Nem is raboltak el!? Minek adtam a kést, akkor?
– képedt el Adam.
- Jaaj, a sebem – sajnáltatta magát hangosan Will,
hátha rá is figyel valaki.
- Katy, már vártalak – mosolygott Evan.
- Az jó, én is vártam magam – örült magának Kat.
- Nagyon fááj, csííp – nyöszörgött tovább Will a
földet csapkodva, de senkise tekintett rá.
- Honnan van szárnyad? – méregette Adam kíváncsian
Thomas végtagjait, aki csak lassan csapkodva velük szavalni kezdett.
- Réges-régen, mikor még éltem,
Volt valami, amitől féltem,
Ezért a Démont felkerestem,
Hogy segítsen nekem.
Ő rögtön meg is tette,
Így lettem én szárnyas kecske.
És mindennek igaznak kell lennie,
Mivel, hogy rímel.
- Hú, a felénél lemaradtam, de azért szép volt –
vallotta Adam pár szótlan másodpercet követően.
- Nincs miért szégyenkezned, már megszoktuk –
mosolygott rá édesen Kat.
- De vicces itt valaki – vágott rá egy pofát Adam.
- Fúj – szólalt meg Belly. – Ez itt van! Nem bírom
– motyogta, mikor leesett neki, hogy Thomas visszatért. – Egyszerűen nem bírom
ezt a valamit – méltatlankodott.
- Én, sem bírlak – vágyott vissza Thomas, de
kapott a pofájára Kattől.
- A valami nem pofázik be a barátnőnek!
- Hé, ez állatkínzás! – ugrott fel Sam drámaian.
- Meghalok – suttogta Will elveszítve az utolsó
vele foglalkozó embert is.
- Kösz, basszus – vágta oda Samnek Thomas,
valamiért sérelmezve az „állat” kifejezést, majd ledobta a hátáról Katet. Adam
rohant, hogy elkapja; kinyújtotta kezeit felé, de a lány telibe a fetrengő
Willre zuhant, aki ezzel végleg kilehelte a lelkét… Helyett a reggelijét.
- Nee mááár – ugrott félre Kat, véletlenül
meglökve Evant, aki ennek következtében ráesett Samre, aki belekapaszkodott
Bellybe, ő azonban háton lökte Adamet, aki így elvesztve az egyensúlyát megbotlott
és egy fordulattal hátraesett. Mivel az egész társaság csodával határos módon
Will köré esett, ő büszke fejjel konstatálta a helyzetet.
- Aúú – nyögött Belly.
- Menj már innen, hallod? – méltatlankodott Sam,
majd Evan arcába könyökölt.
- Jaj, már – lépett oda segíteni Kat, de Will
lábában megbotolva ráesett a még mindig háton fetrengő Adamre.
- Szia – mosolygott a lányra, majd mindketten
felkapták a fejüket és Thomasra néztek, akinek szárnya beakadt a lámpába és
Bellyn landolt.
- Hagy-jál te i-zéé – kezdte el ütlegelni szegény
fiút (vagy ahhoz hasonló valamit), feléjük pedig éppen Will igyekezett.
- Majd én, megmentelek!!! – S bár gyorsan mászott,
mégis lemaradt. Ross Lynch felkapta Bellyt, majd ölében tartva kilépett az
emberi halom alól.
- Itt vagyok érted, Mrs. Lynch, megyünk pizzázni?
– kérdezte, mire Belly elvörösödött vörösödve. (Hm).
- Mikor lesz az esküvő? – kérdezte Kat boldogan.
- Legyen most! – vágta rá Ross önfeledten.
- Én ezt nem engedhetem! – kiáltotta Will bőszen,
próbálva feltápászkodni.
- Jaj, omg, mi a problémád? – nézett rá Kat
unottan.
- Most nézzetek rám. Még a fehér ingem sincs rajtam.
Plusz véres vagyok, mint marhacomb a hentesboltban. Egy tanú nem nézhet így ki!
- Miről beszélsz? – nézett rá furcsán Belly.
- Elmész te a fenébe! Mit képzelsz, mióta lettél
te a tanú? – kötött bele rögtön Kat, és kezdett kissé minden összezavarodni.
- Nem veheted el őt, én, szeretlek téged! – lépett
Rosshoz Thomas, e vallomásával mindenkit meglepve. Illetve csak egy személyt.
- Te langyi vagy? – nézett rá döbbenten Kat, majd
fejpántjával kipenderítette az identitászavaros izét az ablakon.
- Menj nyugodtan utána! – vont vállat Belly Rosst
bámulva, mire a srác szomorúan eloldalgott.
- NEEEEM – ébredt fel erősen zihálva Belly és a
következő pillanatban a földön landolt.
- Aúú, héé – kiáltott fel méltatlankodva az ágya
mellett lévő matracról Kat.
- Te jó ég. Nem fogod el hinni, hogy mit… - ám
Belly nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen Thomas lépett be a szobába,
egérfüles hajpánttal a fején, egy meleg szendvics darabot rágcsálva. A lányok
értetlenül egymásra néztek, majd a fiúra, majd megint egymásra.
- Kérlek, a jövőben ne engedd, hogy nálam tartsunk
bulit – nézett Belly rezzenéstelen arccal barátnőjére, aki elröhögte magát,
majd megdobta az éppen dobozokba pakolászó Thomast. Valóságos álom volt, nem?
_____________________________________________-
Na, hát végül is ez mégsem történt meg, megesik ha parákat álmodunk! Bár általában a valóságból egy-egy elemet kiragadva...;)
Hamarosan új történet indul, részletek később!
xxx B&A
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése