Sam
- Menj már innen, Thomas! Nem hiszem el, hogy nem
bírsz magaddal! Megmondtam, hogy nem lehetsz a múzsám – kiáltottam mérgesen a
vászon másik oldalán tartózkodó idiótára.
- De azt mondtad, hogy egy múzsa szépsége inspirál,
hogy valami csodásat alkoss – mondta Thomas feltartva a kezét, mintha csak
szavalna.
- Pontosan. Ezért sem értem, hogy miért vagy még
itt – felelt helyettem Kat elterpeszkedve a kanapén, majd unottan lapozott
egyet a kezében tartott képregényben. Mire Thomas reagálhatott volna burkolt
sértésére valami „köszönöm a bókot” pirulással, Belly is megjelent a stúdióban
egy nyalókával a szájában.
- Mi van Sam, nem tetszik a modelled? – mérte fel
rögtön a helyzetet, avagy Thomast, ahogy csípőre tett kézzel pózol és engem
amint idegbajosan hadonászok az ecsetemmel.
- Még kérdezed? Nekem valaki inspiráló,
karizmatikus és mindenekelőtt esztétikus kell – soroltam elgondolkozva.
- Csak nem engem kerestek? – lépett be Will pólója
társaságát mellőzve. Ezen már képtelenség lett volt meglepődni. Meg nem mintha
zavart volna…
- Na, ez kellett – nézett fel Belly unottan, aztán
visszanézett Willre. Majd újra a plafonra.
– Adam,
mond már el, mégis miért fetrengsz az egyik tetőgerendán? – Erre mindenki
meglepetten felfelé kapta a fejét.
- Hőőő – fejeztem ki nemtetszésem, mert azért
mégis egy műteremben vagyunk.
- Mi, én? Csak erősítek. – mászott le óvatosan, úgy, hogy most már
csak a kezeivel kapaszkodott a gerendán.
- És miért pont itt? – húzta össze Kat a szemét
fel-le követve a mozgását.
- Úgy volt, hogy itt találkozunk, nem? Akkor meg
minek menjek máshová? – értetlenkedett Adam, majd pár húzódzkodást követően
ténylegesen lemászott hozzánk.
- Meddig kell még így állnom? – nyűgösködött
Thomas sóhajtva még mindig a „gondolkodó” pózban, amit az imént vett fel.
- Még egy kicsit – vigyorgott rá Will, mire Thomas
megértően bólintott. Sosem tanul… Hirtelen megszólalt az Oroszlánkirályból
ismert „Érzem már a szív szavát” nevezető dalocska, mire kérdőn néztünk körbe.
- Hello, na mikor jössz? – szólt bele Belly a
telefonba és látva elképedt fejünket, azt tátogta, hogy „Matt az”.
- Hogy s
mint van Szimba? – kérdezte komisz mosollyal a száján Kat barátnőjétől, mire a
fiúkból kitört a röhögés.
- Nyan cat mond mit? – vágott vissza Belly, de ő
is nevetve. – Egyébként Matt állította be, nem én – tette fel a kezét
védekezően.
- Aha, akkor most térjünk vissza az én gondomra!
Még mindig nincs modellem – csettintgettem unottan.
- Hát mért nem szóltál előbb? – húzta ki magát
Adam és Thomas mellé lépett.
- Már vártam, hogy megszólalj – vigyorgott Kat a
szemét forgatva, még mindig a kanapén fetrengve.
- Ohó, csak nem? – húzogatta a szemöldökét Adam és
inkább otthagyva előbbi társaságát, leült a kanapéra. Illetve Katre, aki erre
elkezdett rá fújolni. Mármint úgy, mint ahogy a macskák szokták. Érdekes volt.
- Ugyan, Sam mindketten tudjuk, hogy kire
gondoltál elsőre – kacsintgatott rám a barátom eszeveszetten, mire a homlokomra
csaptam.
- Na, ugye – bólintott elégedetten Will és most ő
állt a festőállvány elé.
- Evan, kész vagy már basszus? – kiáltottam el
magam vele egy időben.
- Egy pillanaaat! – hallatszott a fal
túloldaláról.
- Volt valakinek bármi fogalma arról, hogy itt
van? – nézett ránk Belly faarccal.
- Most, hogy mondod. Mintha valaki motyogott
volna, hogy „segítség, embereek”, de azt hittem csak a fantáziám – ütögette
mutatóujjával az állát Kat.
- Ja, én is hallottam, hogy „Adaam, gyereee”, de
azt gondoltam csak a tériszony miatt van – vonogatta a vállát a fiú.
- Hogy tessék? – néztem rá döbbenten. Azt hitte, a
padló hívogatja, vagy mi? Töprengtem volna még egy darabig, de nem
folytathattam a gondolatmenetem. Ugyanis ekkor kicsapódott a műteremből nyíló
kis raktárszoba ajtaja és Evan lépett ki rajta emelt fővel. Érkeztükre Belly
oda sem nézve benyomott a telefonján valami nyálas számot. Evan hosszú, fehér
tógát viselt, fején pedig aranyszínű babérkoszorú virított. Mögötte Thomas
fogott egy kis kosárkát és fehér virágszirmokat szórt önfeledten. Mindenki
megkövülten állt. Jobbra Kat és Adam, balra pedig Will és Belly. Én meg középen
hátul a vászon mellett.
- Ő... Amikor azt mondtad elkésem, nem mondtad,
hogy pontosan miről is… - hallatszott Matt döbbent hangja az ajtóból. – Ki a
szerencsés? – nézett Evanre rezzenéstelen arccal.
- Pfff – tört ki Katből és Bellyből egyszerre a
nevetés, és én sem bírtam tovább, inkább leültem a székre.
- Most mit nevettek? Elrontjátok a pillanatot!! –
dobálta őket Thomas mérgesen, mire a két lány már a földön fetrengett, eközben
pedig Will irigykedve méregette Evan fejdíszét.
- Hát tesóm, nem vagy semmi – veregette meg a
vállát Adam vigyorogva.
- Valaki kikapcsolná a zenét? – nézett hátra Evan
jelentőségteljesen és kérése meghallgatásra talált Matt személyében.
- Amúgy, most komolyan. Mi lesz ebből, csendélet?
– nézet rám Matt kérdőn, miközben felszedte a még mindig a földön hempergő
barátnőjét és átölelte a derekát.
- Nem is olyan rossz ötlet – nézett a többiekre
Will elgondolkodva. – Én ide állnék,
így, ti meg körém. A kezetek felfelé mutatna irányomba, kiemelve a kockás hasam
és aztán…
- Na, neem – fúrta Matt vállába a fejét Belly.
- Hé, akkor már az én hasamat is emeljük ki –
kapta le a pólóját Adam felháborodva.
- Már megint nekem akarnak imponálni – motyogta
Thomas a szemét törölgetve.
- Adam, vegyél fel valamit, most komolyan – fogta
a fejét Kat röhögve.
- Oké – szedett fel Evan a földről valami anyagot
és barátja vállára csavarta, mialatt Adam bőszen tiltakozott.
- Tudod mit, maradj így, köszi – változtatta meg a
véleményét Kat egy pillanat alatt és már szedte is elő a telóját.
- Éhes vagyok – nézett fel Belly Mattre kiskutya
szemekkel.
- Akkor egyél – vigyorgott rá a fiú. Még egy
darabig meredtek így egymásra, aztán Matt felsóhajtott.
- Megyünk kajálni – mondta és Belly elégedetten
bólintott.
- Éhes vagyok – nézett Mattre nagyra meresztett
szemekkel Thomas mellettük, mire Matt felröhögött.
- Najó, nektek hála teljesen elment az összes
ihletem. Egy hétre. Máskor figyelmeztessetek, hogy nem csinálunk ebből
programot! – dobtam le az ecsetemet.
- Ugyan, ugyan. Szerintem rendkívül inspirálóak
vagyunk – mondta Kat vigyorogva.
- Ne aggódj, még lesz alkalmad lefesteni – nézett
rám Evan békítően, mire lemondóan bólintottam.
- Na, gyere, meghívunk egy sült krumplira – szólt oda
nekem Adam kedvesen.
- Miért pont sült krumpli? – kérdezte Belly
gyanakodva.
- Az a legolcsóbb, nem? – vonogatta a vállát Adam.
- Tuskó! – vágta karon Kat, de persze mindenki
felröhögött.
- Rólam meg bármikor készíthetsz bármit – nézet
rám Will és egy megnyugtatónak szánt puszit nyomott az arcomra, miközben kifelé
indult a teremből.
- Olyan segítőkész vagy – kezdte nyomban fűzögetni
Thomas, mikor Will mellé ért. Sóhajtottam és mosolyogva megráztam a fejem.
Idióták.
Bónusz:
Amikor végre megértették Willel, hogy nem mehet ki félmeztelenül az utcára. ;)
xxx. A&B
Nagyon jó rész volt ez is!!! :)
VálaszTörlésFeldobtátok a napom, mint mindig <3
<3 :)
Törlés