Thomas
-
Kezdek unatkozni idelent! – kiabáltam fel a srácoknak, akik éppen rólam
beszéltek mindenféle szépet. Ugyan három méter mélyről nem hallottam őket tisztán,
de nyilván így lehetett. Jól nézek ki.
-
Lepasszolnátok egy fasakkot?
-
És mégis kivel akarsz te játszani? – ordított le Sam, vagy hát ki tudja, látni
se látok 3 métert felfele. Mindeközben Will rám dobott egy kis földet, hogy ne
fázzak. Annyira lovagias tőle!
-
Na, tessék, itt van ez, hogy ne und magad! – kiáltotta, majd látszólag
véletlenszerűen belökte volna a lyukba… Bellyt, de ő kicselezte, így Will maga
landolt mellettem.
-
Na, ennyi. Aki másnak vermet ás… - vigyorgott Belly, mellette Sam pedig hasonlóképpen
kiröhögte urát.
Will
ezalatt nyilván azért taposott a fejem, hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz.
-Nee!
Félek a lyukakban! – kiabálta, kétségbeesetten próbálva felmászni a sima falon.
Hirtelen Matt törtetett ki idegesen a házból, gondolom, mert láthatta az
ablakból, hogy Will megmutatná a gödrét Bellynek is. Nyilván Matt is tisztában
van vele, hogy ez csak nekem jár.
- A jó büdös franc egyen
meg Will, nem hiszem el, hogy… - káromkodott eszeveszetten, míg nem egy rossz
mozdulat következtében ő is rám esett. Fene, pedig a kedvenc alsóm van rajtam.
Matt
-Hooááá!
– hallatszott egyre messzebb az ordításom, ahogyan estem lefelé a lyukban.
Valahogy teljesen úgy éreztem magam, mint valami transzvesztita Alice a nyúl
üregében zuhanva. Aztán egyszer csak valami puhára érkeztem.
-
Jajj! – hallottam tompán a seggem alól Willt, majd Thomas fürtjeit pillantottam
meg a lába között. Ezért ki fog nyírni a csajom…
-
Mégis mi a szart műveltek? – hallottam Kat vérfagyasztó ordítását a felszínről.
– Hogy az univerzum sötétje nyelne el titeket! Will! Mégis mit képzelsz, hogy
kutat ásol a kertemben? Thomas, te pedig naivabb vagy, mint
mikor Adam igent mondott arra a kérdésemre, hogy beszélhetünk-e! És Matt! Ne játszd itt nekem a kandúrt, MACSKA
JANCSI!
Szavai
következtében elszégyelltem magamat. Minimum egy kötelet kellett volna magammal
hoznom. Vagy egy puskát. Az utóbbit távolról sem menekülés céljából.
-Gyerekek,
nagyon jó ez a kis összejövetel itt, de ha rajtam múlik, én elslisszolnék, a
házigazda elöl.
-
És ezt mégis hogy tervezed? – kérdezte Will unottan Thomast, tudván, hogy nem
sok hasznos ötletre számíthat tőle.
-
Hát gondoltam áshatnál itt valami kiutat nekünk – hízelgett kedvesen Thomas,
amiről eszembe jutott egy nagy poén, amit a rajztanárom mesélt nekünk.
-
Hé, Thomas emlékszel, hogy Mr… - kezdtem volna felemlegetni, mikor is Belly
közbeszólt.
-
Ki ne mond! Nem bírom! – ordította, halkuló hangjából arra következtettem,
elhagyta a helyszínt.
- Most nézd meg,
elüldözted a vendégemet – szomorkodott Thomas, mire Willel egyszerre csaptuk
pofán.
Evan
-Hát szerbusz, Evan! – mászott elő Thomas a szekrényből egy fúróval a kezében. Basszus, éppen Kat alsóneműjét szorongatom!
–
Miért van nálad a bugyim? – kérdezte Thomas csodálkozva.
-
Mi van? Egyáltalán mit csináltál te ott? – meredtem rá értetlenül a szekrényre
mutatva, amit éppen lelakatolt.
-
Ez a szerelmünk kulcsa! – szorította szívéhez a kulcsot, majd kidobta az
ablakon, mit sem törődve velem.
-
Miért van nálad fúró? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
-
Mindig hordok magamnál. Miért, te nem? - kérdezte, és úgy tűnt, még ő van
ledöbbenve, de a válaszomat meg sem várva elrohant. Hirtelen mozogni kezdett a
szekrény, mintha valami ki akart volna törni belőle.
- Ááá, mumus! Lupin!! Hol
vagy, ha szükség van rád? – üvöltöttem az udvarra rohanva, miközben Kat vagy
Thomas bugyiját szorongattam.
Sam
Kb.
fél órábatelt, mire kiszedtük a három vakondot a gödörből. Mindenki éhezett
már, így hát harapnivaló után néztünk. Belly és Kat elszörnyedve tanulmányozták
a diabetikus kajáimat, ellenben Adam és Evan igencsak kitörő lelkesedéssel
rágcsálta a kölesgolyókat. Thomas és Matt felnyitottak egy-egy sört, míg Will
csak a hűtőben turkált. A vacsora végezetével elkezdődött a vérre menő „ki hol
aludjon” féle háború. Szó szerint.
-Áhh,
ne ütögessél már! – jajdultam fel, mikor Evan a bőröndjét felemelve véletlen
megütött.
– Ez valami mánia, hogy állandóan az erőtöket
fitogtatjátok? – érdeklődtem gúnyosan, de válaszra se méltattak, csak
összeröhögtek Adammel.
-Na,
jó, akkor ki akar kivel aludni? –tette fel a nagy kérdést Kat, de rögtön
csendet is intett. – Két hely van lent, és öt fent. A kettest alul már Bellyék
lefoglalták, tehát nem sok választási lehetőségetek maradt.
- Gyere Will, siessünk! –
ragadtam meg a karját, de addigra már elszabadult a pokol.
Kat
-
A szüleim szobája tabu! – állítottam meg az előre törtető Samet, aki maga után
vonszolta a nyakig sáros Willt. Úgy tűnik nem voltam kellőképpen egyértelmű.
-
A fönti öt helyen osztozkodjunk? – meredt rám Adam értetlenül.
-
Aha. Sam, Evan, Will, te és én – bólintottam, hiszen ez eddig is evidens volt.
-
És velem mi lesz? – lépett elő a jó ég tudja honnan odakerülő Thomas.
-
Fenébe! Hát megint el kell ásnom – dünnyögte Will, leginkább magának, majd
elmondása szerint elment kötelet keresni.
-
Tied lehet ez a szép udvar – röhögte ki Thomast Matt, aki épp becuccolt a
szobájukba.
-
Úú, nézzétek mit találtam! – rontott be a szobába Evan, szájába három nyalókát
tuszkolva, ami következtében a mondat sokkal inkább így hangzott „Úú, éhhéhekittaháham”
- Ne már! Adj nekem is! –
vinnyogott Adam, mire Evan kihúzta az egyiket a szájából és szórakozottan a fiú
felé nyújtotta.
Will
Miközben a többiek azon
veszekedtek, hogy aludjanak, én okos módon elsunnyogtam megint. Nekem úgy is
lesz helyem, hiszen Sam mindenképpen elintézi, hogy együtt szunyáljunk. És mert
felháborítóan jól nézek ki. Szóval hirtelen megpillantottam a pincét, aminek a
lépcsőin az imént csúsztam le. Jellegzetes penészszag csapta meg az orrom, mire
elfintorodtam. Lassan csikordulva nyílt ki az ajtó, én pedig elámultam.
Fényességet láttam, mintha valami szent helyre tértem volna be. Aztán feltűnt,
hogy csak valaki égve hagyta a villanyt. Azt hiszem megtaláltam az éléskamrát!
Gonoszan elvigyorodtam, aztán nekiálltam átrendezni az egész helyiséget. Fogtam
a dinnyét, és ráhúztam egy sapkát, majd egy régi kabátot akasztottam alá,
mintha ott állna valaki az ajtó mellett. Ördögi tervem végezetével elégedetten
fordultam meg, majd egy pókot látván, sikoltozva kirohantam.
Evan
William
sikoltozása rángatott ki a gondolataim közül.
-Mi
van veled ember? – bámultam rá csodálkozva. Először rám nézett, aztán abba az
irányba, amerről jött. Majd újra rám.
-
Semmi – felelte végül, és eltűnt.
Sam,
Adam és én követtük Katet az emeletre, alvóhelyünk helyszínének irányába. Amint
felértünk, Adam levetette magát a közvetlenül Kat ágya melletti fekhelyre. Sam
meg én is választottunk egy-egy ágyat, kényelmesen elhelyezkedve.
-És
Will? – érdeklődött Sam, a barátja helye felöl, mire Kat gonosz vigyorra húzta
a száját.
-
Elszámoltam magam. Csak az a kiságy maradt – mutatott a leginkább egy bölcsőre
hasonlító alvóhelyre.
-
Nekem mindegy – vont vállat Sam, Will pedig egy szál alsóban, hirtelen
megjelent mellettünk.
- Hé, Sam! Dobj már egy
gatyát, eltűnt az enyém – majd meg sem nézve, mit nyújtott át neki a lány,
felhúzta a rózsaszín, szívecskés csőnadrágot.
Belly
Mikor
a rettenthetetlen ötös végre felfelé csörtetett a lépcsőn, fáradtan dőltem el
az ágyon. Tudtam, hogy erőt próbáló lesz ezt a sok hülyét kordában tartani, de
azt nem hittem, hogy ennyire. Éreztem, amint a matrac másik fele lesüllyed.
Matt huppant le mellém, karját átvetve a vállamon. Lassan kinyitottam a szemem,
hogy rámosolyogjak, majd felsikoltottam.
-Helloka,
Bells! Mizu? – emelgette a szemöldökét vigyorogva Will. Ahogy lefele siklott a
tekintetem, megpillantottam, hogy nincsen rajta felső, csak egy szál eléggé
nőies szabású, rózsaszín gatyában virít. Persze ekkor már fél méterrel az ágy
mellettem álltam. Nyílt az ajtó és Matt lépett be rajta, mit sem sejtve.
Szintén félmeztelenül, egy fekete háromnegyedes gatyában. Vizes hajáról még
csöpögött a víz, a cseppek végigcsorogtak az állán, hogy aztán kockás hasán
folytassák az útjukat…
-
Mi a francos fenét keresel az ágyunkban? – kiabált, kizökkentve ezzel a
gondolataimból.
- Ajj, hagyjál már élni! –
fordult át a hasára Will nyöszörögve. Túl jól érezte magát az ágyunkban.
Hirtelen egy puffanást hallottunk a fejünk fölött. Úgy tűnik a többiek sem unatkoztak.
Adam
Éppen az ágyakat rendezgettük, mikor Will és
Thomas jelent meg, pár ruhával a kezükben.
-Adam, tesó, gyere! – vigyorogtak eszelősen, majd
elvágtattak, én meg utánuk eredtem.
Pár
perccel később mindhárman valami minipólóban álltunk, amelyből kilátszódott
kockás hasunk. Persze én néztem ki a legjobban.
- Ezt mégis hogy képzelitek? – csattant fel Kat
meglátva minket és azt kívántam bár rajta is hasonló ruha lenne. Vagy nem
lenne.
- Kérsz te is? – nyújtotta Thomas ártatlanul Kat
egyik pólóját a lány felé.
- Ez az enyém, te hülye! – dünnyögte Kat, de
látszott rajta, mindjárt elröhögi magát.
- Ha nem, hát nem. – vont vállat Thomas. – Elrakom
a többi cuccom közé.
- Ember, milyen cuccok? – meredtünk rá egyszerre
Willel, Thomas meg csak vállat vont.
- Amiket nekem adtatok.
