A három hülye (Negyedik kaland, második fejezet)

~ A három hülye, a lányok és a városnézés

Miután negyed órányi utazás után valami kezdett nem stimmelni...

R

- Valaki hív - halászta elő a telefonját Will, majd Bellynek nyújtotta.

- Vedd fel, légyszi!

- Halló! - szólt bele a lány, de szemét Willen tartotta, mivel még nem sikerült feldolgoznia a tényt, mi szerint a telefonjából a Kawaii ismerős dallama csendült fel.

- Tessék? Nem vagy itt? - nézett hátra Belly az üres helyre, majd olyan "jé, tényleg!" fejet vágott. - Nem vagy itt.

- Ki az? - szólt bele a normálisnál kicsit több érdeklődést mutatva Thomas.

- Adam - mondta Belly.

- De hát ő nem itt van? - értetlenkedett a fiú, tapogatva az üres helyet maga mellett, majd miután nem járt sikerrel, odafordult és a semmit látva felsikkantott.

- Nincs itt!

- Hol vagy? - kérdezte Belly a vonal másik felén várakozó fiút. - Az kellemetlen.

- Mi van? - kapta oda a fejét Will.

- Meg Pannonhalmán van - kommentálta a történéseket Belly.

- Azt hogy? Mikor szállt ki? - ráncolta a szemöldökét Will, Kat pedig játékosan belebokszolt a vállába.

- Be se szállt, te zseni!

- És most akkor mi lesz? - érdeklődött Thomas, de úgy tűnt, ő elégedett a jelenlegi helyzettel is.

- Visszamegyünk érte - húzta a kormányt Will, bevéve egy éles kanyart, Thomas pedig bánatosan húzta a száját.

- Akkor keresek egy másik számot - nyomkodta Belly a CD lejátszót, túl téve magát a tényen, miszerint csak úgy elhagyták Adamet valahol.

- Legyen a Bad girls! - kért zenét a DJtől csillogó szemmel Kat, de a fiúk azonnal lehurrogták. Majd Thomas valamilyen fura pózban előrenyomakodott és betett valami tíz órás mixet, amiben egy csirke táncol.

- Ez már zene, haver! - bólogatott a ritmusra Will, ujjaival a kormányon dobolva. Aztán hirtelen lehajtott az útról, és valami kukoricamezőn parkolt le halálos nyugodtsággal.

- Miért álltunk meg? - csevegett Thomas.

- Kifogyott a benzin - meredt a távolba Will, a jó ég tudja épp mire gondolva.

- Ez komoly? Miért nem tankoltál? - kapcsolta ki az övét dühösen Kat, de az arca megnyugvást tükrözött.

- Hol a legközelebbi benzinkút? - kérdezte Belly, Will pedig már a választ kereste a telefonján.

- Úgy 20 km-re - vont vállat, majd kiszállt a kocsiból. - Valakinek el kell mennie benzinért.

- Én nem megyek - jelentette ki Thomas, elindulva a kukoricásba, de Will a gallérjánál fogva visszarántotta.

- Sorsolunk - mondta, majd előhúzott a háta mogul négy fadarabot.

- Aki a legrövidebbet húzza...

- Az jól megszívja - vigyorgott Kat, bízva a szerencséjében.

- Húzzunk!

- A picsába! - bámulta Thomas a rövidke botot, majd sunyin korbekémlelt.

- Nem az enyém az!

- A lószart nem, nézd már meg a mieink mekkorák! - mutogatta Will a fákat örvendezve, hogy kihúzta magát a feladat alól. Szó szerint.

- Nem akarok elmenni! - toporzékolt Thomas idegesen.

- Nem jössz velem? - nézett reményteljesen Willre, de ő csak nemes egyszerűséggel kiröhögte.

Úgy fél óra után, Thomas már kidühöngte magát és gyűjtötte a kenyérre valót az útra kukorica kepében. Láttak távolodó alakját néha még toporzékolni az út szélén.

- Szerinted képes lesz rá? - lökte meg a vallóval Belly Willt.

- Hát, nézd, nem mondtam neki merre kellene mennie és nincs nála a telefonja se – forgatta kezében a készüléket Will, majd vállat vont.

- Ez rossz ötlet volt - ragadta meg a lényeget Kat.

- A túlélésre kéne koncentrálódnunk - jelentette ki Will megindulva a kukoricásba.

- Na, mit csináljunk? - nézett Belly Katre, aki láthatólag kissé unta magát.

- Áá, tálaltam egy tavat! - száguldott feléjük Will hirtelen, irdatlan sebességgel.

- Fürödjünk! - tépte le a ruhait egy mozdulattal Kat, majd bikiniben Will után rohant.

- Hát, menjünk. - lépkedett utánuk Belly is már átöltözve.

- Bomba! - robbant be a vízbe Will, akkora hullámot generálva, hogy Kat szinte kirepült a partra.