Először együtt 4.rész

Miután a nyolc kamasz kifürödte magát, visszasétáltak a nyaralóba.

Evan

Este Kat összehívta a népeket, hogy nem tudom, hogy miért.

- Hol van Will és Thomas?  - kérdezte idegesen Adam, szövetségesei után kutatva.

- Láttam őket elmenni – feleltem unottan, tekintve, hogy totál nem izgatott a dolog.  Másra figyeltem.

- Hova mentek el? – robbant az arcomba Kat ingerült feje, mire ijedten mutattam a helyes irányba, ő pedig nyöszörögni kezdett.

- Mi van? – értetlenkedett Matt.

- Arra van a kapu. Elhúztak. – magyarázta meg Belly, a helyzet borzalmasságához képest viszonylag nyugodtan.

- Póráz kellett volna… - motyogta magában Sam.

- Miért nem keressük meg őket? – dobtam fel a szerintem zseniális ötletemet.

- Hülye! Ti sem tudjátok az utat! – mordult rám Kat, mire csalódottan hajtottam le a fejem.

- Dobáljunk kenyérmorzsát! – vetette fel Matt, de őt is hasonlóképpen lehurrogták.

- Állj. Hol van Adam?

Will

Még sohasem éreztem magam ennyire szabadnak. A lehűlt levegő égette a torkom, ahogy teljes erőmből ordítottam. A szél belecsapott a hajamba és éreztem, ahogyan a bennem lévő gátak felszakadnak.

Majd löktem egyet a játéktraktoromon. Thomasszal beosontunk egy ház kertjébe, hogy elkössünk valami járgányt, de csak ezeket találtuk a garázsban. Egyébként senki nem hívta a gyereket. Jött utánam. Azt beszéltük meg Adammel, hogy később találkozunk a focipályán, úgy is van mögöttem még egy kis hely, az pont jó lesz neki. Szóval elmondtam neki, hol talál kaját, és, hogy honnan vegye ki a terítőt. Ez az időpont tökéletes volt egy kis piknikre. Mikor megérkeztünk a pályára, láttam egy táblát kiakasztva, de nem tudtam elolvasni, mi van ráírva. Thomas elkezdett tüzet rakni és hamarosan Adam is befutott.

- Észrevett valaki, mikor leléptél? – kérdeztem izgatottan.

- Dehogy, olyan voltam, mint az árnyék. Senki nem vette észre, hogy suttyomban kioldalaztam mögöttük – büszkélkedett a srác. Hirtelen füstszagot éreztünk oldalról, majd fejünket félrekapván Thomast láttuk a tűz körül ugrálni és egy pokróccal füstjeleket eregetni.

- Ezzel meg mi van? – nézett leesett állal Adam.

- Sámánkodik – válaszoltam nyugodtan.

Adam

- Hoztam bort! – emeltem fel a három üveget, mire természetesen mindkettejüknek felcsillant a szeme.

- Te nem ihatsz, kiskorú! – kapta ki Will Thomas kezéből a bort.

- Értem én, hogy aggódsz az egészségemért, de te még kisebb korú vagy! – érvelt Thomas a bora mellett, de Will nemes egyszerűséggel leintette.

- Szereztem járgányt – mutatta meg nekem szerzeményeinket, mire már az én szemem is felcsillant.

- Várj, hol az enyém? – értetlenkedtem, hiszen csak kettőt láttam.

- Itt – mutatott a távolabbira Will.

- És Thomas?

- Terveim szerint, őt majd lerázzuk valahol. De, Adam. Mi van köztetek Kattel? – állt elő a random kérdésével, teljesen bepörögve.

- Mi van? Azt hittem Kat belém van esve! – háborodott fel Thomas, mire döbbenten fordultam felé.

Matt

Már vagy tíz perce gyalogolhattunk, mikor végre ismerős zajongást hallottunk a foci pálya irányából.

-Vihii, én vagyok a legszebb Thomas! – énekelte Thomas fájdalmasan magas hangon.

- Meg a nézését, meg a járását! – vinnyogta Will idiótán csettintgetve, mivel hogy időközben elértük a randalírozók helyszínét.

- Te agyhalott idióta! – ugrotta át az egyik kerítést Kat és Adamhez sétált idegesen és megragadta a pólóját.

– Az rendben van, hogy lelépsz a francba, bánom is én, hogy mit csinálsz, de hogy elcsórod három üveg boromat, na, az hallatlan. És nehogy azt hidd, hogy attól, hogy úgy teszel, mintha szobor lennél, még nem látlak!

- Le kéne hűteni, a végén még felrobban – suttogta a fülembe Belly, akit láthatólag remekül szórakoztattak az események.

- Esik az eső – ugrált össze-vissza Thomas, tátott szájjal, és fejét hátradöntve próbálta lenyelni az vízcseppeket.

- Na, banyek! – szólt Sam.

- Ennél rosszabb, már nem is lehetne – tette hozzá Evan, majd leszakadt az ég.

- Most miért kellett ezt mondanod? – ordítottam rá, hiszen ezek után nyilvánvalóan az ő hibája az égszakadás.

Kat

Abban a pillanatban, hogy eleredt az eső, mindenki sikoltozva futásnak indult. Adam és Will felpattantak a két traktorszerű izére és elhajtottak. Adam mellém érve felrántott maga mögé, míg Thomas Will mögé ügyeskedte fel magát a boraimmal.

- Hova mész? – bökdöstem Adam oldalát, de nem válaszolt, csak repesztett. Fél szemmel még láttam, hogy a másik két fiú felborul a járgánnyal, mivel Thomas Rose-nak képzelve magát, tárt karokkal, avagy a My Heart Will Go Ont dúdolva felállt a „sofőr” mögött.

Adam hirtelen lefékezett, leszállt, leemelt engem is, majd behúzott valami tető alá.

-Bocs, hogy lenyúltam a borod – mondta őszintén, hogy már képtelen voltam haragudni rá.

- Nem gond. Adam?

- Igen, Kat?

- Én…

- Ááá! Mind meghalunk! – rohant el előttünk Thomas feltartott kezekkel.

- Fázol? – kérdezte Adam, majd a választ meg sem várva magához ölelt.

- Adam?

- Igen, Kat?

- Én…

- Üldöz egy veszett rozsomááák! – száguldott el Will is hasonló pózban Thomas után.

- Kat?

- Igen, Adam?

- Én is…

- Majd én elkapom! – jelent meg Thomas, ezúttal a másik irányba, visszafelé rohanva, valami íjjal a kezében.

Belly

Az eső úgy szakadt, comme la vache qui pisse {francia kifejezés „úgy esett, mint ahogy a tehén pisil”}. Vagy mi. Szóval Mattel addig futottunk, míg megpillantottuk két széket és egy asztalt kint hagyva az egyik bolt előtt, fedett helyen. A biztonság kedvéért behúztuk a székeket teljesen a falig, majd elégedetten helyet foglaltunk. Rohadt sötét volt, az eső is csak az utcalámpa fényénél látszódott.

-Bort? – tartott felém az üveget, mire oldalra néztem.

- Evan? – kérdeztem elképedve.

- Én? – bámult rám értetlenül a gyerek, mire a homlokomra csaptam.

- Azt hittem, Matt vagy – röhögtem.

- Ez gyakran megtörténik? – érdeklődött kedvesen, mire továbbra is röhögve bólogattam.

- Nem is hinnéd, hányszor.

- Azért megértem a tévedésedet. Én jobban nézek ki – vigyorodott el. Na, persze.

- És mesélj, mizu Belly lány? – kortyolt bele az italába, úgy tűnt időközben borospoharat is szerezett.

- Semmi, esik az eső – válaszoltam a semmibe meredve.

- Hát, ja. Kérsz? – nyújtotta felém ismételten az üveget. – Felmelegít.

- Nem iszom – magyarázkodtam, miközben kivettem a kezéből a bort.

- Azt látom – nézett rám, mire felnevettem. – Értem én, te ilyen jókislány fajta vagy. De néha muszáj. Lenyugtat.

- Ahha, mondja a depis kinézetű srác! Ideáig látom a világfájdalmadat.

- Dehogy látod. Fel kéne keresned egy optikust. Ajánlom a sajátomat, nagyon jó – heccelt témát terelve.

- Köszi, majd észben tartom.

Hirtelen elfutott előttünk Will, valami rozsomákról ordítozva, majd pár másodperccel később Thomas követte egy bottal a kezében, melyet a feje fölé emelve rohangált.

-Megmentelek, ne félj! – rohant neki egy bokornak, majd elterült. Legalább nem fáztak.

Thomas

Miután eleredt az eső, Will felkapott a traktorjára maga mögé. Ezek után könyörgött, hogy álljak fel, mert úgy Titanicosabb. Én meg, hát, jól nézek ki. Állva is. Mindezek után felborultunk, majd megláttunk egy sötétben kirajzolódó alakot, nagy kaszával, mellette meg egy rozsomák baktatott.

-Ááá! Mind meghalunk! – rohantam el, hisz nem vagyok hülye, én is láttam a Kaszást.

- Üldöz egy veszett rozsomák! – nyargalt utánam Will, aki nyilvánvalóan csak a társaságomban lelte nyugalmát.

- Majd én megmentelek! – kaptam fel egy botot és megindultam az állat felé.

- Ne legyél ilyen szerencsétlen! Megesz! – aggódott értem Will, mire visszasétáltam hozzá, ő pedig kivette a kezemből a bort.

- Mostmár mehetsz – biccentett elégedetten, hisz végső búcsút vehettünk, mielőtt elindultam volna a háborúba.

- Fiúk! – szólalt meg valaki mély hangon.

A kaszás volt. Közvetlen mellettünk állt.

- Ááá! – ordítottunk fel egyszerre és futni kezdtünk, de szembe találkoztunk a rozsomákkal, aki ránk ugatott.

- Woof – álltam le vele rozsomákul társalogni.

- Mit csinálsz, basszus? – meredt rám Will.

- Megérdeklődöm merre van észak.

---------------------------------------------------

Hello Srácok! Íme sok szeretettel a 4.rész, reméljük tetszett!:) Na, de a lényeg, hogy a kövi epizódban kiderül, merre vannak a többiek, és hogy a rozsomák megadta-e a választ Thomasnak... xoxo B&A Éljen, mindjárt hétvége!:)